A plasztiszok a növényi sejt legnagyobb méretű organellumai. Néhány plasztisz típust fénymikroszkópban is könnyen megfigyelhetünk. . Két fő csoportjukat különböztetjük meg:
- pigmentet tartalmazó színes kloroplasztisz és kromoplasztisz
- pigmentet nem tartalmazó főként raktározó leukoplasztisz
A proteinoplasztiszok tipikusan növényi sejtalkotók, a plasztiszok népes családjának tagjai. A színanyagokat nem tartalmazó plasztiszokhoz/ leukoplasztiszok / tartozó fehérjét szintetizáló és raktározó sejtorganellumok.Általában gömb, orsó, vagy pálcika alakú, kettős membránnal határolt sejtszervecskék, a belső membránjaik eltérően a kloroplasztiszoktól és a mitochondriumoktól tagolatlanok, viszont tartalmaznak prokarióta jellegű DNS-t és riboszómákat. Fiatal állapotban amöboid mozgást végeznek a sejtekben.Többnyire fénytől elzárt sejtekben, raktározó szervekben esetleg epidermiszben előforduló specializált organellumok, melyekben fehérjék szintézise, fehérjekristályok felépítése és raktározása történik .
- Proteinoplasztiszok “gyöngysora” Tradescantia epidermisz sejtekben a sejtmag körül
Hangsúlyozni kell, hogy a növényekben található raktározott fehérje túlnyomó része nem a proteinoplasztiszban keletkezik és raktározódik. A gabonafélék szemterméseiben, vagy a pillangósok magjaiban található értékes fehérjék a sejtplazma eukarióta riboszómáin épülnek fel és vakuólumokban történik a raktározásuk.
Fénymikroszkópban – különösen még éretlen, fiatal állapotban – a proteinoplasztiszok könnyen összetéveszthetők a keményítőt szintetizáló és raktározó amiloplasztiszokkal. Amint megjelennek az amiloplasztiszokban a keményítőszemcsék a különbség nyilvánvaló lesz. A keményítő kimutatásra használt Lugol-oldatban a proteinoplasztisz megbarnul, míg a keményítő intenzív ibolyakékre színeződik.