A vermes vagy udvaros gödörke a vízszállító elemekre jellemző és fontos szerepet játszik a fenyőfák víztranszportjában. A másodlagosan vastagodott sejtfalréteg felhólyagosodva átível a gödörke üregén, és egy közepén kilyukasztott ernyőhöz hasonlóan borítja azt. A lyukat pórusnak nevezzük és ezen a nyíláson keresztül oldal irányban( radiálisan ) lehetséges az anyagáramlás .
A „gödörkepár” esetében az elválasztó primer fal a középső részen dugó szerűen megvastagodik: ez a tórusz. A tórusz átmérője szélesebb, mint a pórus, vagyis a gödörke nyílása. A tórusz körül a sejtfal alapanyagai jórészt felszívódnak, csupán a cellulóz mikrofibrillumok rugalmas kötegei találhatók. A cellulóz kötegek által „kifeszített” tórusz záró-nyitó működést végez oly módon, hogy középhelyzetben a nyitott pórusokon oldalirányban a vízmozgás biztosított, míg valamelyik nyíláshoz szorulva ez a dugó zárja az anyagok átjutását.
- Vermes gödörkék fenyő fatest radiális hosszmetszeti képen
A vermes gödörkéket a fenyőfélék fatestében jól tanulmányozhatjuk a fatest radiális(sugár irányú) hosszmetszetén. Ekkor ezek a képletek felülnézetben kettős körökként látszanak. A külső kör a „ felhólyagosodott ernyő” külső széle, a középső kör a pórus.