A sejtfal gödörkék megjelenésekor a sejtfal túlnyomó része vastagodott, csak néhány helyen marad vékony, ahol a gödörke keskeny, szűk, egyenes hasítékszerű formában szerveződik. Képződhet a sejtfalvastagodáskor vagy másodlagosan (utólag a már megvastagodott falakban). A korábban általánosan használt gödörkés sejtfalvastogodás fogalom ezért némileg zavaró, hiszen a gödörke lényegében egy lokális sejtfal vékonyodás!
Az egyszerű gödörke esetében: minden gödörkének megvan a párja a szomszédos sejtek falaiban (gödörkepár), csak a primer sejtfal választja el őket egymástól, melyeken élő anyagú plazmahidak- plazmodezmák hatolnak át..
Ezek a sejtfal befűződések pályákat képeznek, oldalirányú transzportot biztosítva a szomszédos sejtek falain keresztül. Gyakoriak a raktározó parenchimatikus-, vagy a rövidtávú közeli anyagtranszportot biztosító ( transzfúziós ) szövetekben.
Fénymikroszkópban az egyszerű gödörke felülnézeti képen egy szabályos, vagy enyhén szabálytalan kör, Oldalnézetben egy keskeny befűződés a sejtfalakban. Számuk ezekben a szövetekben sejtenként: 1000-10 000 között lehet, amely a sejt élete során változhat.