A szárcsomó/ nódusz / a hajtástengely /szár/ azon része, ahonnan a levelek, vagy az elágazások tengelyei erednek.
- Duzzadt szárcsomó – Physocaulis nodosus
Ezen a tájon a tengely gyakran megvastagodik, kidudorodik. Ezt különösen jól megfigyelhetjük a fűfélék üreges bütykös szárainál/ szalmaszár /.
A nódusz kezdeménye már a rügyben megjelenik a levélkezdemények/primordiumok/ tövében. A rügyben a szárcsomók még egymáshoz közel állnak. A tengely megnyúlásával kerülnek végső helyükre a száron a rajtuk található levelekkel. Ezek a nóduszon állhatnak egyedül/szórt levélállás/, vagy párosan/átellenes levélállás/, esetleg még többen/örvös levélállás/.
- Nóduszok átellenes és örvös levélállással
A nóduszban a szár szöveti szerkezete megváltozik. A felfelé futó szállítópályák szállító elemeiből oldalirányú elágazások erednek, amelyek ezután kifutnak a levelekhez, oldalhajtásokhoz. A szállítórendszer többi része zavartalanul halad tovább. A felfelé történő szállítás nem akad meg a szárcsomóknál. Más a helyzet a szilárdító elemekkel .A vastag falú hosszú szilárdító rostok a szárcsomó előtt záródnak, nem érnek a nódusz szövetei közé. A szárcsomó felett azonban újak jelennek meg és haladnak tovább a következő nóduszig. Ezért a szárcsomóban a mechanikai szilárdság kisebb. Különösen jól látszik ez a fűfélék üreges szalmaszáránál.
A nóduszban gyakran találunk un” közbe iktatott osztódó szövetet” interkaláris merisztémát, amely elsősorban a szár megnyúlásához termel új elemeket. A fűfélék szárcsomóiban található interkaláris merisztéma regenerálja pl a fűnyirás, kaszálás után újra növekedő gyepet.