Hólyagszerű, belül nagy, levegővel telt üreget tartalmazó termések. Lehetnek húsos és száraz terméstípusok, fejlődésük során sokáig zárva maradnak, néhány száraz felfújt termés a teljes kiszáradáskor azonban felnyílhat.
Legjobban ismert képviselőjük minden bizonnyal paprika felfújt bogyótermése.
A termés fejlődése során a növekedés folyamatos, és így a termésfalban ezért nem keletkeznek szakadásos üregek. A termésfal szöveti szerkezetét figyelve azonban látható , hogy befelé haladva a sejtek mérete fokozatosan nő. A belső termésfal/endokarpium/ sejtjei az un „óriássejtek” apró hólyagocskái már szabad szemmel is láthatók. Ezekben a sejtekben történik a csípős ízért felelős kapszaicin alkaloid raktározása.
A dudafürt /Colutea arborescens/ felfújt hüvelytermése igen dekoratív. A termésfejlődés kezdetén a termések falában színanyagokat találunk, melyek a kiszáradás során lebomlanak. A teljesen kiszáradt termés fala pergamenhez hasonlít, áttetsző.
A termés akár egész télen az ágakon maradhat.
A Nigella damascena termését övező fellevelek elágazó merev sallangjai miatt találóan kapta a borzaskata nevet. A részben összenőtt tüszőtermések közös alsó része lesz felfújt. A virágkötészetben is kedvelt légiesen kecses termés felfújt társas tüszőtermés.