Sekély, iszapos trópusi tengerpartok ár-apály zónájában előforduló fajszegény mocsári erdők, vagy cserjések.
Fajaik a vízborítás mértéke és a sótartalom függvényében párhuzamos zónákat képeznek. Örökzöld növények nagy levélfelülettel, melyeken a felvett só jelentős mennyiségét kiválasztják. A tengerparti anaerob mocsárban a hullámzáshoz, az árapály vízszint ingadozásokhoz sajátos hatalmas vízszintesen oldalra növekedő szétfutó erős támasztógyökereikkel alkalmazkodnak. Az oxigénben szegény anaerob erjedésű vízből a gyökérzet oxigénigényét nem tudják biztosítani. A hatalmas gyökérzet levegőből jut oxigénhez negatív geotrópos, azaz felfelé növekedő különleges légzőgyökerek – pneumatoforák – közvetítésével.
Vivipar növények. A magok már az anyanövényen kicsíráznak és itt 30-50cm hosszú gyökeret növesztenek. Csak ezután hullanak le az anyanövényről és gyorsan rögzülnek a laza sós latyakban. Így az állandó hullámverés sem tudja elsodorni a magoncokat.
Gazdag és egyedi az állatviláguk is. A mangrove egy produktív, stabil szervezett, de ugyanakkor sérülékeny életközösség. Primer produktivitása, azaz szervesanyag termelése az alacsony fajszám és a kedvezőtlen talajviszonyok ellenére is magasabb mint a mérsékelt égövi erdőké.