Hazánkban honos talajlakó, terresztris orchideáinknál virágzó állapotban a földben két gumót találunk. Az ikergumók alakja, mérete fajra jellemző.
A föld feletti szervekkel , tehát a tőlevelekkel és a szárral,vagy a tőkocsánnyal szoros kapcsolatban álló az idősebb úgynevezett anyagumó. Ennek tápanyagtartalma a vegetációs idő előre haladásával fokozatosan csökken, a raktározott keményítő és nyálkatartalom kiürül, a gumó puha, ráncos, fonnyadt lesz színe egyre sötétebbé válik. Eközben a földben fejlődő hajtáseredetű gyökerek egyike tovább módosul és új raktározó gumó fejlődik belőle. A hajtásrendszer asszimilációs folyamataiban keletkezett tápanyagok akkumulálódnak benne, fokozatosan telik meg keményítővel. Nyálkatartóiban savas poliszacharidok és ezekhez kötve jelentős vízmennyiség halmozódik fel. Az új leánygumó telt, duzzadt, sima felszínű és világos színű.
Ennek rügyéből fog kifejlődni egy újabb generáció a következő tavasszal.