A Józsue fa a Mojave és a Kaliforniai sivatag határán őshonos, a Mojave szimbóluma. A Mojave-sivatag déli részén olyan speciális klíma alakult ki, mely igen kedvező életkörülményeket nyújt a Józsue fa Nemzeti Park névadóinak, a különös habitusú krémszínű virágokat hozó Joshua-fáknak (Yucca brevifolia Engelm.),melyek egész erdőket alkotva tenyésznek a parkban. A korosabb példányok 6-8 méteresre is megnőnek és több száz évig élnek.Törzsük vastagsága és mintázata a valódi fákéra emlékeztet, a felső részén pedig mintha ágak nőnének. A park területének északi-nyugati felén viszonylag nagy sűrűségben találhatók.
Közép és Észak Amerika egyik legcsodálatosabb növénye: a Yucca, melyet gyakran pálmaliliomnak is neveznek..A pálmaliliom név onnan származik, hogy a jukkának a pálmához hasonló levélüstöke van és fehér virágai a liliomra emlékeztetnek. Azonban a jukka nem áll rokonságban a valódi pálmákkal. 
Szívós növény jól tűri a szárazságot és kiállja a gyakran 30-40°C fokos hőmérsékletingadozást is. Hazájában igazi túlélőként emlegetik. A növény magjait sok rovar és rágcsáló eszi és terjeszti a sivatagban.
A törzs virágzás után több irányban ágazik, az ágak végén pedig erős rozettában álló levélüstököt fejleszt A nagy üstököket erős szár tartja, melyen az elhalt levelek maradványai, mint kitűnő fény és hőszigetelők: védik a hajtásokat. Sajnos a szélviharok gyakran letörik az üstököt viselő ágakat , melyek a földben újra gyökereznek és a megmaradt törzs is újra sarjad. Az égre törő széttárt ág karok a rég ide települt vallásos mormonokat a pusztaságban vízért fohászkodó bibliai Józsuére emlékeztették. Innen a fa neve.
A jukkák minden faja a jukkamoly nőstényeinek közreműködését igénylik a természetes beporzáshoz (hasonlóan, mint a Ficus fajok és az Agaonidae fügedarazsak esetében). A virágzás és a magkötés e növénynemzetség egészen különös érdekessége; a parányi jukka-moly (Tegeticula-Pronuba yuccosella) és a növény olyan mély és sajátos fejlődéstörténeti egymásrautaltsága, amely néhány napos időeltolás esetén már mindkét csoport létét veszélyeztetné. A moly a vele egy területen élő növény virágzása előtt néhány nappal kel ki, majd a rajzás, és a párzás órái után a nőstények szájszervük csápszerű függelékével parányi labdát formálnak a virágzó növények portokjairól gyűjtött pollenből. Ezt a virág bibekaréjai között lévő mélyedésbe préselik, miközben tojócsövükkel a magház falába tojják petéiket. A megtermékenyült virágokban a fejlődő magok egy része lesz a moly hernyóinak tápláléka. A molyok tehát nélkülözhetetlenek a yucca-növények beporzásához, természetesen más részről a yucca-növények is nélkülözhetetlenek a molyok létfenntartásához. 