A Lamiaceae családra jellemző, öttagú forrt virágtakarójú virág, jellemző virágtakaró táj/párta/ szerveződéssel. Az öttagú forrt csésze a virágzás után elszáradva megmarad és a részterméseket foglalja magába. A csak végső cimpáiban szabad, alapi részén forrt öt tagú párta két felső szirma egy többé kevésbé boltozatos felső ajak részt képez, míg a többi három egy kiszélesedő alsó ajakká szerveződik. Ennek alakja , tagolódása, mintázata fontos rendszertani bélyeg.
A boltozatos felső ajakban helyezkednek el párosával az erősen görbült hosszabb és alattuk az inkább csak végükön lehajló rövidebb porzók. A porzószálak eltérő hosszúságára utalva nevezte el Linné a csoportot két főporzósoknak. 
Ugyanakkor tudnunk kell, hogy éppen az egyik, általában legjobban ismert nemzetségnél a zsályáknál/Salvia/ a két kisebb porzó csökevényes, csak maradványukat látjuk a zsálya virágokban.
Néhány ajakosvirágú nemzetségnél /pl:Ajuga, Teucrium/ előfordul, hogy a felső ajak csökevényes, mindössze két apró csonkot képez a virágban. Ezeknél a fajoknál a porzók szabadon állnak méretbeli különbségük nem annyira feltűnő és csak végüknél görbülnek.
