Mérsékelt növekedésű árnyékkedvelő tipikusan kétlaki fa. Parkokban élő idősebb egyedeknél az ivari meghatározottság/szexdetermináció/ fellazul és ilyenkor ritkán hímnős egyedekkel is találkozhatunk. Lassú növekedésű magas kort megérő nyitvatermőknél szokatlanul jó regenerációs képességű növény, egyben kedvelt díszfa is.
Természetes előfordulásai Európa szerte megritkultak. Hazánkban jelenleg mindössze két őshonos élőhelyét ismerjük. A Dél-Bakonyi Szentgáli tiszafás Közép Európa legnagyobb természetes Taxus baccata populációja szigorú védettséget élvez. Ebben a bükkelegyes társulásban a tiszafa állomány sajnos fokozatosan visszaszorul.
Az egymáshoz közvetlen közeli tiszafák szomszédos törzsei gyakran összenőnek és így idővel impozáns, vastag több méter átmérőjű összetett törzsek fejlődnek. Természetesen ezeknél az összetett fatörzseknél az évgyűrűkkel történő kormeghatározás lehetetlen. 
Kérge a platánokéhoz hasonlóan vékony, szabálytalan foltokban válik le, amelyek szürkés-vagy vörösesbarna színűek.Lapított, hajlékony tűlevelei örökzöldek erőteljes középérrel. A vezérhajtásokon körkörösen, az oldalhajtásokon többnyire fésűsen helyezkednek el.
Az újabb rendszerekben a tiszafák a fenyőfafélék csoportjába /Pinophyta/ kerültek. Az áthelyezést a molekuláris kladisztika eredményei, valamint növénybiokémiai és a modern összehasonlító embriológiai kutatás megállapításai indokolják./Pl a termős virágok kezdeményei a fejlődésük kezdeti, korai szakaszában még egy ősi típusú egyszerűsödött tobozra hasonlítanak/. Azonban a tiszafák számos szövettani, fejlődéstani, fitokémiai tulajdonságban élesen különböznek más nyitvatermő társaiktól.
Tiszafáknál a fatestből hiányzanak a fenyőkre oly jellemző gyantajáratok, balzsamtartók. Vízszállító sejtjeikben/tracheidák/ a haránt irányú sejtfalakban és a bélsugarak tracheidáiban a fenyőktől eltérően léces sejtfalvastagodásokat találunk, A fatörzset, ágakat keresztül kasul behálózó üregrendszerek hiánya és a radiális irányú sajátos léces merevítés együtt okozzák a fatest finom szövetű, erős, kemény és mégis rugalmas szerkezetét, tömör texturáját. Bizony a fa szöveti szerkezete döntően meghatározza annak mechanikai jellemzőit.
Említést érdemel a fenyőktől eltérő néhány fejlődéstani különbség is:
A magkezdemények magányosan helyezkednek el és fejlődnek a termőleveleken. Mai felfogás szerint az egyedül álló és fejlődő magkezdemény a tiszafáknál a toboz erőteljes redukciójának eredménye.
A magkezdemény csúcsán a pollen befogadására folyadékcsepp kiválasztás történik/pollencsapda/. A megporzás tavasszal, míg a megtermékenyítés később, 6-8 hét múlva a nyár végén történik. Addig a hím ivarsejt a magkezdemény tápláló szövetébe benőtt tömlőben „kivár” annak vendégszeretetét élvezve. Még egy osztódásra is futja az időből.
Végül két startra kész hím ivarsejt várja a fejlődő petesejt felől érkező kémiai szignált, ami azt jelenti, hogy a petesejt érése befejeződött. A tömlő ekkor tovább nyúlik és elkezdődik a két hím ivarsejt versenyfutása. A gyorsabb fuzionál a petesejttel és létrejön a zigóta.
A kifejlődő magot piros magköpeny/arillusz/ övezi. A bíbor kehely felül nyitott és az éretten barna mag is jól látszik benne. Az arillusz cukrokat, nyálka anyagokat, karotinokat tartalmaz., A madarak kedvelik és fogyasztás közben terjesztik. A kemény héjú erősen mérgező mag ugyanis változatlanul halad át emésztőrendszerükön. Vigyázat! A csomagolás jelen esetben nagyon csalóka.
A magköpeny kivételével a tiszafa minden része – még a lehullott elsárgult tűlevelek, vagy a fa fűrészpora is – erősen mérgező diterpén típusú taxán származékokat tartalmaz.. Ezekből a halálos mérgekből/taxin, taxicin, baccatin stb/ nyerhető ki korunk egyik hatékony rákellenes szere a taxol.
This is very interesting, You’re a very skilled blogger.
I’ve joined your feed and look forward to seeking more of your magnificent post.
Also, I’ve shared your site in my social networks!
It’s fantastic that you are getting thoughts from
this piece of writing as well as from our discussion made at this place.