Kelet-, és Dél-Afrikában valamint az Arab-öböl országaiban a szubtrópusi éghajlatú félsivatagi területeken élő szukkulens növény. Omán és Jemen száraz köves sztyeppvidékein honos az „arabicum” alfaj. Ez kisebb bokor méretű, a kövek és sziklák között gyakran bozótot képez/1.kép/. Jemenben a magasföldön 2000m felett a zord sziklavidéken a sziklák repedéseiben él a látványosan vastagodott, duzzadt törzsű bizarr külsejű magashegyvidéki i ökotípus. Kelet-Afrikában Etiópia, Szudán száraz szavannáin található a legnagyobb termetű/3m magas/ „somalense” alfaj/5.kép/. A Jemenhez tartozó Sokotra szigetén pedig a vérehulló sárkányfákkal/Dracaena cinnabari/ alkot varázslatos endemikus társulást a legkülönösebb és legritkább „socotrense” alfaj.
A növényt az egykori brit gyarmatról Adenről nevezték el. Régen a szebb napokat is megélt kalózkikötőből jutott el a legtöbb Adenium növény Európába. A minden részében különös, „pocakos” növényt szép virágainak köszönhetően gyakran sivatagi rózsának /desert rose/ is nevezik. Rendszertanilag különben a meténgfélékhez/Apocynaceae/ tartozik. Élőhelyeinek zord környezete kiáltó ellentétben van virágjainak szépségével. Az éles kontraszt számos művészt ihletett meg: Sting gyönyörű dalt énekel róla, híres olasz film, romantikus regény, vers és dráma is viseli a „sivatag rózsája” nevet.
Bizarr, érdekes formájú törzsszukkulens /úgynevezett caudexes/ bokros növény. Palackosan duzzadt vastag törzse speciálisan tápanyag és vízraktározásra módosult, így a bokor hónapokat képes csapadék nélkül élni. Idővel gyakran bonsaihoz hasonló alakot öltenek ezek a növények. Pocakos törzsük szürkészöld, kúpos végén felfelé álló ágakkal/4.kép/.
A törzs bélszövetében tárolt zömmel nyálkaanyagokhoz kötött éltető vizet és a raktározott tápanyagokat a növény az aszályos időszakban hasznosítja. A virágzás rendszerint a száraz időszak beköszöntével a párhuzamos erezetű fényes élénkzöld levelek lehullását követi. A nyári rekkenő forróságban hosszan virágzik a növény.
Nagy színes virágai magányosak és végállók, a meténgfélékre jellemző felépítésűek/4.kép/.. A hőségtől tikkadt kősivatagok üde színfoltjai.
A termés 10-15cm-es az alapi részen összenőtt és a hasi oldalon felnyíló ikertüsző. Hasonlít az Asclepias, vagy a Cynanchum termésekhez. A hosszúkás, centiméteres nagyságú repítő koszorút viselő magok két-három hónap alatt érnek meg.
A növény – hasonlóan sok más rokonfajához – tejnedvet tartalmaz, mely sebzéskor a felszínre jut. Érintése bőrallergiát, szembe vagy szájba kerülve súlyosabb mérgezést okozhat. Toxikus hatóanyagai elsősorban a szívre ható glikozidok. Tejnedvét régen az afrikai szavannák vadászai nyílméregként használták. Ma már a Kalasnyikovok vették át a nyílvesszők szerepét ezen a vidéken. A kéreg főzetét azonban Afrikában napjainkban is használják külsőleg szájápolásra, bőrgyulladások és bőrfertőzések kezelésére.
Különös növekedési formája és dekoratív virágai miatt kedvelt dísznövény világszerte. Hazánkban még ritkaságnak számít a dísznövénykedvelők körében.